A hatkerekes kék szekér balladája

Mint coloss gördül szűk utcákban, s kis emberek, mi, elnyomott csikkjei, az aszfaltról bolyongva széttekintgetünk

Által menni hatkerekes kék szekérrel
Azt tettem én aznap éjjel
Ellenőr jegyemet hiába kereste
Blicceltem én aznap este
 
A 45-ös számú járat volt
Mi akkor majdnem letarolt
Sofőr úr minden igyekvése ellenére
Ép gerinccel mentem a Bosnyák térre

S ahogy sétálok helyemre, köröttem gyanús szagok
Utasok meredtek reám, mint halálra ítélt rabok
Talán tudják milyen ötlet vezényel?
E járatot lakcímemnek vegyem ezen éjjel

Helyes-e, e szekeret lakhelyemnek venni?
Benne élni, s apartmanná tenni?
Száradt rágót kaparjak eledelemért?
Két szemmel kutakodjak krétáporos kenyérért?

Fűtött e hajlék télen, hűtött nyáron
Kilencezer forint per hónap áron
Vécé nincs, de nem is kell
Eme hajlék szükségeink fölé emel

Így megy ez örökkön örökre
Míg holt számból nem nyílik a rózsa vöröse
És egyéb nyílásomból hóvirág fehérje virul
Az ellenőr, ezt meglátva, tényleg begurul
 
Árokba vetették, szégyenszemre
Gyalázatot, káromlást, halmoztak a tetemre
Kinevették a nyílásaiból nyíló virágokat
Annak, ki lakhelyévé tette a járatokat

Nem tudhatom, hogy helyes-e, az, mit ő tett
Azt tudhatom, hogy nem volt nála jegy vagy bérlet
Azt tudom, azon szagok közt minden nap egy év,
Egy év melynek napjai hosszúak, akár a hév.
P.C.