Műveletlen föld

Kopár most ott a föld, hol hajdan honunk volt.
Hol volt egykor fű, zöld, most sötétszürke folt.
Nélküled, ami maradt, megüresedett.
Ki itt most arat, lelke megkeseredett.

Te voltál az, aki művelte földünket,
Felneveltél minket, gondoztál bennünket.
Hagyatékod, kerted, gyümölcsben gazdag volt,
Virágok dala, madarak éneke szólt.

Irigyelte mindenki dicső tájaid,
Szerettek sokan, kivéve szomszédjaid.
Rég vesztedre vártak, már meg volt tárgyalva,
Ők körbevettek már, barátok látszatra.

Megemlékezve rád, hullajtunk könnyeket.
Tragédia után, ellátjuk földedet.
Hajj, vesztedre kelőd féltheti önmagát,
Lesz még egyszer dicső, a régi nagy hazád.