Kukában virradni

Kukában virradtam én
A szemét baljós tengerén
Ím e sötét, dohos űrből
Kiemelkedik, ami végleg gyűlöl
A mély és sötét kukába, kába, kába

Ingem förtelmes nyiroktól mászik
Idegen folyadékban lágyékom ázik
Nadrágom zsebében a szomszéd ebédje
Nincs, mi cipőmet a penésztől védje
A mély és sötét kukába, kába, kába

De nem oly zord e állapot
Kapok én mindent, vizet, tápot
Minden sérelem, ami idelenn kapható
Nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható
A mély és sötét kukába, kába, kába

Élek én egy jobb hajlék reményéért
Talán egy villanypózna álmáért
De független attól, hogy ember mit remél
Megint nyílik a szörnyű fedél...
A mély és sötét kukába, kába, kába...