Mi ez a szag?

Messze, messze egy zord tájon,
Hegyek, mire a fagy rányom.
Melyen kevés élet honol
S jégtáblákból, fagyos pokol.

Jő egy vándor, fáradtan már.
Kire talán e vidék vár.
Csak egy távoli folt maga.
S sóhajt, mily távol a haza.

Őt küldték, mert ő kiváló
S egyiküknek se hiányzó.
A bátor, jó, erős, vitéz.
De most gyenge, ahogy kinéz.

Elvándorolt a hazából,
S már rég messze a határtól.
Nincs senki ki gondolna rá
Nem volt aki visszahívná.

Családja sincs, se barátja.
Bekergették a magányba.
Cimborája az lett maga.
S mit most hall, a magány dala.

E dal mi dölyföt ad neki.
Mely érzéseit elfedi.
"Ha! Elég vagy te egyedül!"
Erre gondol szüntelenül.

De őt becsapták, átverték.
Szorongás átkát rátették.
Mondták neki, "erős vezér"
S egyedül küldve mit sem ér.

"Nem vagy gyors, se elég" - mondja
A magány, ki kezét fogja.
Látván ezt a vándor megáll.
És félelmével szembeszáll.

A magány rákacsint végre.
Magát látja benne, félve.
S most ő a magánynak regél.
Ki a jég hátán is megél.