Aratás

Megyek drága autómmal Szent Márton napján.
Hol lánc csörög s fű zörög telkeim partján.
Szolgáim mind aratnak a sűrű csapáson.
Pihennek s köhécselnek a mérgező palákon.
Nem fognak innen szolgáim kikerülni élve.
Így tisztel engem mindenki s szalutálnak félve.

De nem hullik szolgáim vére hiába.
És ezért hajcsáraimat illeti minden hála.
Kiviszem búzáimat a nemzeti piacra.
S áruba bocsájtom portékám Irakba.
Mivel embereim nem látják az adás-vételt.
Így le tudom csökkenteni a nekik jutott ételt.

S mikor embereim panasszal jönnek hozzám.
Fel lesznek köttetve a vár kilógó tornyán.
Miközben én eszek mindent, mi szem s szájnak ingere.
Addig embereim barrakjai fertőzések színhelye.
Elnyomás és rend mi jellemez engemet.
Így tudom fejleszteni drága kis telkemet.

Sétálok én váramba s azon gondolkodám.
Mi történne házammal ha támadna a román.
Vereségük után kapitulálnának.
Telkemre jó lesznek majd rabszolgának.
E agyalás engem igen szórakoztat.
Hisz tudnám gyarapítani nagy profitomat.