Acél pusztító

Dérben fagyott erdőben zajlik a portya,
Nagy rakásban hever a románok csontja.
Tankjaink lánctalpai csontot ropogtatnak,
És bukarest romjai közt durrogtatnak.

Magyar zászló van már dalmáciában is,
A magyarok győzelme garantált csakis.
Tüzérségünk sebes támadásba lendül,
Úgy, hogy az ellenség menten elmenekül.

Párcium határán robognak tankjaink,
Hol dicsőségben végrehajtjuk álmaink.
Csaucseszkó csontját a földbe döngöljük,
S estére már Gyurgyevót romba döntöttük.

Erdélyi fiaink vígan csatlakoznak,
S a toborzótisztnél sorban várakoznak.
Hol árulók testét sorban akasztották,
Hazafiaink éppen a fogjokat fojtják.

A magyar hazafi erős és kihívó,
Puskája egymaga kénköves pusztító.
Félkézzel felemel egy T-Harmincnégyest,
A román katona semmi ehhez képest.