Vers

Szeptember elsején, urunk
a kettőezer huszadik évében, 
S felvonultunk a százegyes
termünkbe csendesen, félénken.
Még nem sejthettük mi vár ránk
az elkövetkezendő négy évben.

Matekot s fizikát, azt fog
tanítani nekünk, és ofőnk lesz.
Négy évig vezet majd minket
érettséginkig, áldás lesz ránk ez.
És négy évig nem hagy minket
restnek lenni tanulás ügyéhez.

Törtkitevős gyök alatt
ahol loga-ritmusra táncoltunk.
Deriválva degradálva
elfordult tengelyen járkáltunk.
És szembe állt a hegyesszög
melynek kiszámolása volt gondunk.

„Név osztály, s mai dátum”
harminckét szív erre mind megfagyott,
Nem tudom helyes-e mind ez,
másfél munkás aratja a zabot.
Mínusz négy év múlva lesz kész
a házam, méghogy ez összecsapott!

Janka néni volt az, aki
menten normalizálta az osztályt.
Segített megérteni a
matematika magasabb fokát,
és vele jártuk végig négy
éven át a középiskolát.

Így hát mind ezt megköszönjük
gondoskodó osztályfőnökünknek,
Aki támogatott minket
és hosszan megőrzött bennünket. X
Megadta azt mi tőle telt
azoknak kik innen kikerültek. 

Ref.:
Harminckettő méltatlan ment a százegyesbe.
Harminckettő méltatlan került Janka néni kegyeibe.
Harminckettő méltatlannak lesz még itt érettségije.
Harminckettő méltatlan nem felejti ezt sose.

utolsó ref.:
Ref+
Harminckettő méltatlan fog hálával tartozni.