Elégedetlenségünk tele York napsütésében
Dicsőséges nyárrá változott át
S a fellegek, melyek reánk setétedtek
Mind a mély óceán keblében
Homlokainkon ím győzelmi babérok
Harci vasaink múzeumokban pihennek
Zord csatazaj helyett víg dallamok
Komor indulóinkból bájos nóták
Árész szigorú tekintetét elrejtette
És immár nem nyergel szeges paripákat
Rettegő ellenfeleink rémisztésére
Ehelyett hölgyek hálójába jár fürge táncot
Lantok kéjelgő nótáira
De én, ki nem ily élvezetre alkottatott
Sem arra, hogy tükörnek tetszelegjek
Én, ki rútul megbélyegeztetett, és sóvárgok szerelem fensége után
Hogy illegő nimfáknak udvarolhassak
Én, ki megfosztatott e szép sorstól
Megcsalva az álnok természet által
Torz, befejezetlen, idő előtt elküldve
E hörgő világba, félig se készen
És azt is oly csúful és visszataszítóan
Hogy kutyák is megugatnak láttamon.
És most, a béke gyenge, trillázó napjaiban
Nincs örömöm elütni az időt
Hacsak nem az árnyamat kémlelni
És önnön deformációmon búslakodni
Tehát ha szeretőnek nem bizonyulhatok
Hogy kiélvezhessem e gyönyörök napjait
Elszánom magam, hogy gonosztevő legyek
És gyűlöljem eme hitvány örömök napjait
Cseleket szőttem, veszélyes ármányokat
Üres jóslatokkal, hazugsággal, babonákkal
Hogy testvérem, Clarence és a király közt
Végzetes viszálykodást szítsak, egy a másik ellen
S ha Eduárd király valóban oly igaz s jó
Mint amennyire én ravasz, hazug, s kétarcú
Akkor e napon Clarence bilincsbe fog ülni
Egy prófécia miatt, mely mondja "G"
Gyilkolá meg Eduárd fiait
Mélybe veletek, gondolataim, lelkemig